Diákhagyományaink kialakulása és jelentősége

Diákhagyományaink eredete és kialakulása:

Az a különös és a világon egyedülálló örökség, melyet a selmeci diákhagyományok jelentenek, tulajdonképpen nem Selmecbánya és az Akadémia szülötte. A város és a hajdani intézmény sokkal inkább a különböző nemzetiségű és távoli városokból érkezett diákok mentalitását és a magukkal hozott szokásokat olvasztotta egységes egésszé és formálta az idők folyamán mai alakjára.

Hagyományaink kialakításánál a diákok legtöbbször máshonnan vették át e közösség-összetartó szokások elemeit. Ezeknek alapját több rétegében kereshetjük.

1, A középkori céhek elsősorban a külsőségekben megnyilvánuló rendezvények alapját adták ill. a hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyok kialakításában játszottak szerepet. Már a XIII-XIV. században tartottak az iparos céhek mulatozós, nótázással, lakomával egybekötött, vidám estéket, melyeket az egy évre megválasztott céhelnök vezetett, s ilyenkor a fiatalok szolgáltak fel. Egy éven át a közösség tulajdonát képező ún. céhládába fizetett összegből finanszírozták a mulatozást. A céhbe való felvételnek kötött szertartása volt.

2, A Selmec környéki bányásztársadalomtól vettek át sok nótát az akadémisták, valamint tőlük származik a pátosszal teli bányásztemetések szokása is. Az " egy mindenkiért mindenki egyért" elv jól tükrözte a bányász élet küzdelmes, veszéllyel teli életét és az egymásra utaltságnak, az egymás segítésének - a munka jellegéből származó - kényszerű, mégis önként vállalt érzését, melyet a hajdani diákok is magukévá tettek.

3, A kora középkorban alapított külföldi (pl. Bologna, Oxford, Párizs, de elsősorban a német) egyetemek a XVIII. században már szintén jelentős diákszokásokkal büszkélkedhettek, melyeket az onnan érkezett diákok magukkal hoztak és az Akadémián is meghonosítottak. Ilyen szokás volt például a gólyák (sárga csőr, /beanus/) avatásának szokása, mely Selmecen később balekkereszteléssé nőtte ki magát.

4, Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy kezdetben (1867-ig) a diákság nagy része német anyanyelvű volt, (mint ahogy az oktatás is német volt) így ez is nagy hatással volt hagyományaink alakulására. (Főként a diákdalok szövegére gondolva, melyet még a század elején is Sopronban németül énekeltek). Hasonlóan fontos forrásként foghatjuk fel a katonaviselt diákok katonaélményeinek megnyilvánulásait, valamint a XVIII-XIX. sz. folyamán nagy hatású kőművespáholyoktól esetlegesen átvett szokásokat is.

Tehát ezek azok az alapok, melyekből diákszokásaink táplálkoztak, de nem csak ezeket jelenti, mert az Akadémián tanuló diákok ezeket kibővítették, átformálták és olyan egységes egésszé alakították az elmúlt több mint 250 év alatt, mely így egyetlen más egyetemen sem található meg. Egyfajta hagyományrendszer, mikro-kultúra jött létre, mely a diákság életének részévé lett és meghatározta életmódját arra a néhány évre, míg az Alma Mater hallgatója volt.

Ám ezeket a tradíciókat nem mindig csak a véletlen és a spontán jókedv éltette, szükség volt és napjainkban még inkább szükség van a tudatos hagyományőrzésre azért, hogy az utókor számára is élő maradjon ez az örökség!

Szakestélyek:

A Szakestélyek eredete a régi céhes hagyományokra vezethetők vissza. Firmaőseink kezdetben a város határán kívül eső Schacht(Akna)-nevű kocsmában tartották gyakran hajnalig tartó rendezvényeiket, melyeket így németül "Schachttag"-nak neveztek el. Később a magyarosabb szakestély név terjedt el.

Az első Szakestélyek elsősorban szakmai jellegű kérdéseket megvitató rendezvények voltak, melyeknek végén a tréfa és a víg mulatozás is helyt kapott. Később mikor már az erdészek is részt vehettek a rendezvényeken (de erről még az 1870-es években is vita volt) a szakmai jelleg mindinkább háttérbe szorult, és a jókedv, a kulturált szórakozás került előtérbe.

Senki ne gondolja, hogy a Szakestély egy "népünnepély" vagy egy zenés-táncos mulatság, aminek az a célja, hogy mindenki lerészegedjék. Ellenkezőleg! A Szakestély hivatalos része azt a célt szolgálja, hogy megfelelő mederben és kulturált viselkedés mellett meghallgassuk az elhangzó hozzászólásokat, illetve megtörténjenek a különböző szakestélyes ceremóniák. Utána a Szakestély ún. " nem hivatalos" részében már mindenki saját felelősségére annyit és úgy iszik, illetve kiabál, amennyit akar.

A Szakestély diákrendezvény, melyen kizárólag a meghívottak vehetnek részt. Mivel a meghívó névre szóló azt átruházni nem lehet! Meghívást kaphatnak a szak hallgatói, testvérszakok képviselői, tanárok, veteránok. Szakestélyen csak megkeresztelt vehet részt! Aki szakestélyre megy ne azt várja, hogy őt ott " elszórakoztatják a pénzéért" , készüljön fel valami rövid felszólalással vagy rövid történet elmesélésével. Ha ez nem megy, akkor legalább tisztelje meg azokat, akik ezt megtették azzal, hogy csendben végighallgatja őket!

Szakestélyt általában valamilyen céllal tartunk és így ezek elnevezése is ezt tükrözi pl. Balekkeresztelő, Kupaavató, stb., de baráti társaságok szoktak tartani spontán szakestélyt is, melynek meghatározott funkciója nincs, csak szórakoztatnia akar. A szakestély hivatalos része általában 2-3 órás szokott lenni, és a nem hivatalos résszel ellentétben bizonyos szabályok szerint zajlik, melyek betartása felett a tisztségviselők őrködnek.

A céhek " mulatós estjei" általában nagy lakomával kezdődtek, ám ezt a szűkös anyagiakkal rendelkező diákok nem tehették meg, ezért ők csak italoztak, illetve étel gyanánt pogácsát vagy hagymás zsíros kenyeret ettek.

Az egyenruhák:

Az ősi Alma Mater utódiskoláira beiratkozó ifjú balekjelöltnek talán legelső szembetűnő élménye az őt fogadó firmák különös öltözéke, melyről ekkor még nem is sejtheti, hogy sokszínűségük ellenére ezek egységes diákegyenruhák. Alapvetően két részre kell osztani ezeket a régi szakmák csoportosítása alapján.

Az erdészek egyenruhái:

o      walden (erdészzeke),

o      atilla,

o      erdész felöltő.

A bányászok-kohászok egyenruhái:

o      grubenrock (röviden: gruben),

o      aufhauer (röviden: auf) bányászka,

o      ipari egyenruha (ipari auf),

o      bányász-kohász felöltő,

o      feierrock (bányaing)