Munka az egyetem alatt > Munka tanulás mellett
Kettős teher alatt: Miért érdemes tanulás mellett munkát vállalni?
A karrier csúcsára ritkán vezet egyenes út. A megszokott, legtöbbek által bejárt út az érettségi után történő nappali tagozaton elvégzett főiskolai és/vagy egyetemi tanulmányok, majd a szakmai gyakorlat vagy a gyakornoki program elvégzése, és végül a különféle munkahelyi létrafokok megmászása következik.
Azok, akik ebben a szerencsés helyzetben vannak/voltak, el sem tudják képzelni, mivel jár munka mellett tanulni, amellett elvégezni a nappali tagozatot. Ez első hangzásra riasztó is lehet, viszont sok száz fiatal mégis ezt az utat választja, persze az okok különbözőek.
Hiszem, hogy nem csak egyfajta bevált recept van a szakmai karrierút elkezdéséhez, ezért megkérdeztem 12 nappali tagozatos hallgatót arról, hogy miért vállaltak munkát a tanulás mellett, vagy miért vállalták a tanulás ilyen formáját munka mellett. Fontosnak tartom elöljáróban még azt is megemlíteni, hogy a hallgatók alábbi döntései, a döntésekhez vezetők okok nem kizárólagos okok és döntések. Biztosan vannak még sok százan, akiket más dolgok befolyásoltak a döntésben, ezért segítségül hívom többéves, az álláskeresőkkel foglalkozó tapasztalatomat, és időnként eleresztem a fantáziámat is, így keresve saját magam a további lehetséges okokat. Remélem, hogy az alábbi kis „tanulmány” segít azoknak a fiatal pályakeresőknek és álláskeresőknek, akik még nem tudták eldönteni, hogy melyik utat milyen módon járják végig.
Nappali vagy levelező?
Arra a kérdésre, hogy miért döntöttél a nappali tagozat mellett, a legtöbb hallgató azt válaszolta, hogy ez a legelfogadottabb, legismertebb út, a környezetében szinte mindenki ezt választotta, és eszébe sem jutott más lehetőség. Mások azért döntöttek mellette, mert államilag finanszírozott. Őszintén szólva, ez elég nyomós érv, és gyakori oka is a döntéseknek. Más esetben viszont földrajzi és érdeklődésbeli korlátjai voltak a döntésnek, vagyis az adott hallgató számára utazással még könnyen elérhető intézményben az őt érdeklő szakirányt csak nappali tagozaton indították. Többek kényszerűségből választották a nappali tagozatot, mert az általuk megcélzott szakok (pl. bizonyos egészségügyi szakok, pszichológia stb.) kizárólag csak nappali tagozaton hallgathatók. Örömmel hallottam olyan véleményt is, hogy szeret bejárni az előadásokra és a különféle órákra, ezért akkor sem választott volna levelező tagozatot, ha lehetősége lett volna rá. Mások szerint csak a nappali tagozaton van rendes képzés, levelezőn alacsonyabbak a követelmények, és a színvonal sem ugyanaz. Akik ebből az okból döntöttek a nappalis képzés mellett, azok szerint a nappalis diploma többet ér, míg a levelezős többnyire csak egy darab papír. Itt szeretném megjegyezni, hogy az előbb olvasottak nem minősítések, hanem egyes hallgatók döntései mögött megbújó okok. Tisztában kell lenni azzal: az emberek döntéseit különféle okok befolyásolják azáltal, hogy más környezetből jönnek, eltérő neveltetéssel, és ismeretrendszerük sem azonos stb.
Munka a tanulás mellett
A következő kérdéskör az volt, hogy a nappali tagozat mellett miért keresett teljes, vagy részmunkaidős állást. A vártaknak megfelelően itt is eltérő válaszok voltak. Sokan hallották a már végzettektől, barátaiktól, családtagjaiktól, hogy a tanulmányok mellett szakmai gyakorlatot is kell szerezni, mert a későbbiekben – kikerülve az álláspiacra – a tapasztalatok birtokában jelentősen megnőnek az elhelyezkedési esélyeik. Ezt a tényt – látva a mindennapi munkám során – én is megerősíthetem. Volt, akinek előbb volt állása, és annak ellenére, hogy a tanulmányait nappali tagozaton kezdte el, a munkáját nem akarta feladni. Emellett páran egyszerűen csak szeretnek dolgozni, így el sem tudják képzelni, hogy az iskola mellett ne tartozzanak egy munkahelyi, „felnőtt” csapathoz. A legtöbb válaszadó esetében viszont a pénz volt a mérvadó, ami miatt önként vagy kényszerből vállaltak munkát. Volt, akinek az ösztöndíja mellé jól jött az egyéb kiegészítés, volt, aki úgy érezte, hogy nem szeretné tovább terhelni a szülei pénztárcáját, és volt olyan válaszadó is, akit a szülei nem tudtak anyagilag támogatni, így teljesen önmagát kellett eltartania.
Amikor egy ilyen fontos döntést meghoz az ember, és két felelősségteljes feladatot is magára vállal, akkor akarva-akaratlanul felveti a fejét a prioritás kérdése, vagyis hogy melyik feladatnak szán az illető nagyobb szerepet, és hogy egyik vagy másik vállalás elsőbbséget élvez-e. Amikor a hallgatók párhuzamosan elkezdenek tanulni és dolgozni, a többségük még úgy gondolja, hogy nincs szükségük a priorizálásra, és hagyják, hogy magától kialakuljon a fontossági sorrend. Később azonban, amint megérzik az időterhet, illetve a rájuk nehezedő egyéb nyomást, biztosan választaniuk kell. Amellett, hogy a többség egyaránt fontosnak tartja mindkét területet, és igyekszik mindkét helyen maximálisan teljesíteni, ez sajnos nem mindig sikerül. Vannak, akik a tanulásnak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, hiszen a diplomájuk nélkül nem tudnak a későbbiekben érvényesülni, mások viszont úgy gondolják, hogy az iskolában nem kell a maximumra törekedni, lehet lazábban venni az órákat, az előadásokat, és esetleg csak a vizsgaidőszakban erősítenek rá. Szorgalmi időszakban valószínűleg kevésbé kell priorizálni a hallgatóknak, és kevésbé kell megosztani magukat, de ez a vizsgaidőszakokra nem vonatkozik. Összességében azt tapasztaltam, hogy a hallgatók a tanulmányaikat részesítik előnyben, és a munkájukat hanyagolják el jobban, viszont mindemellett a többség mindenképpen törekszik a harmónia megteremtésére.
Előnyök és hátrányok
Kíváncsi voltam arra is, hogy a nappalin tanulók és mellette dolgozók milyen előnyeit élvezik ennek a helyzetnek. Biztosan több előnye is van, hiszen miért csinálnák így annyian? Ennek ellenére mégis akadtak, akik azt mondták, hogy egyelőre nem látják ezt előnyös megoldásnak, de hiszik, hogy később érzékelni fogják majd, vagy akár később jönnek rá az előnyeire. Mások már most látják, hogy az elméleti tudásukat hogyan mélyíthetik el a gyakorlati ismeretekkel, és hogyan lesznek ezáltal piacképesebb munkavállalók. Egy hallgató ezt mondta: „Én olyan munkát kerestem és találtam, ahol a munkámban a tanulmányaimat is tudom hasznosítani, illetve fordítva, a munkámban szerzett tapasztalatokat fogom tudni hasznosítani bármikor a későbbiekben is. Mindenképp előny, és jobb érzés, hogy így a munka nem csupán egy olyan kötelezettség, amit kizárólag pénz miatt kell csinálnom.” Mások azt tapasztalták, hogy egy-egy vizsgaidőszak után a munkában tudnak kikapcsolódni, vagy egy dolgosabb nap után a tanulással tudnak ismét energiát nyerni. Tehát a két terület folyamatos váltakozása pihenteti őket. Nem utolsósorban meglepően kevesen a pénzt említették előnynek.
A legnagyobb nehézséget és problémát a hallgatók zömének az idő megfelelő beosztása jelentette. Legtöbben mindig időhiánnyal küszködtek, és vizsgaidőszakban nehezen tudtak egy munkával eltöltött nap után tanulni, majd az éjszakai tanulás után ismét megfelelően teljesíteni a munkahelyen. A tanulásra leginkább csak éjszaka és hétvégén tudtak a hallgatók időt szánni. Vannak, akiknek ez elegendő volt, de a többségnek nem. Mások azt is megemlítették, hogy volt olyan órájuk, amire szívesen bementek volna, de mivel akkor éppen dolgozniuk kellett, így ezt nem tudták megoldani. Mindenesetre láthatjuk, hogy az előnyök mellett sajnos bizonyos lemondásokkal is jár ez a helyzet. Nem könnyű, de hiszem, ha valamit nagyon szeretnénk elérni, akkor meg tudjuk oldani.
Ami megkönnyítené a helyzetet
Megkérdeztem hát a hallgatókat, hogy akár az iskola, akár a munkaadók miként tudják megkönnyíteni a helyzetüket, miféle segítségre van nekik a leginkább szükségük. A legtöbben a rugalmasságot említették, hiszen ha ezt megkapják, akkor minden mást ők maguk is meg tudnak oldani. A főiskolák és egyetemek legtöbbjén az előadásanyagokat már felteszik az intranetre, ahonnan bármikor könnyen letölthetik a hallgatók. Az iskola azzal is sokat tud segíteni a dolgozó hallgatóknak, hogy a vizsganapokat szombatra teszik. Mind az iskolában, mind a munkahelyen találkozunk határidőkkel. Ha ezek betartásával elnézőbbek tudnak lenni a tanárok és a munkahelyi vezetők, akkor szintén könnyebb dolguk van a hallgatóknak. Nagyon fontos szempontként kiemelték még a kiszámíthatóságot, melynek köszönhetően a hallgatóknak is könnyebb tervezniük. Ha tudják, hogy mit mikor kell csinálni, mikor várható egy dolgozat, egy beszámoló vagy egy projekt, mikor kell egy munkát befejezni, akkor könnyebben elkerülik a stresszes helyzeteket, és hatékonyabban tudnak részt venni a tanulásban és a munkában is. Arra a kérdésre pedig, hogy mit nem tudnak a tanárok és a munkaadók sem könnyen megadni, a válasz pont a rugalmasság és az időbeosztás volt. Ha valaki tehát amellett dönt, hogy munka mellett tanul, vagy tanulás mellett dolgozik, nagyon sok türelemre és kitartásra van szüksége.
Folyamatos időhiány
Végül, de nem utolsósorban kíváncsi voltam arra is, hogy mindez hogyan hat ki a hallgatók magánéletére, és a szabadidejükre. A válaszok nagyon hasonlók voltak: „Időt másra már nagyon nehéz szakítani. Ez az életforma (munka és tanulás) elég sok lemondással jár, a család és a barátok részéről pedig sok türelemmel.” Egy másik vélemény: „Kevesebb a mozgástér, de jut mindenre idő, legfeljebb nem egyszerre, hanem egymás után. Három területet is össze lehet hangolni, de tény, hogy nem könnyű. Vizsgaidőszakban minden más a minimumon van. Ilyenkor főleg a személyes találkozások vagy közös programok csökkennek le, és szó szerint csak a tanulás és a munka van. Hobbira általában is kevesebb időm jut, mint amit szeretnék, de amikor eldöntöttem, hogy nappalin tanulok, számoltam vele.” Tehát az időhiány miatt sajnos a magánélet lesz a legelhanyagoltabb terület, viszont a hallgatók zöme ezzel tisztában volt, amikor belevágott.
Mégis megéri?
Dicséretes, hogy ezek a fiatalok ennyire felelősségteljesen és kötelességtudóan gondolkodnak és cselekszenek. Hiszem, és a tapasztalataim alá is támasztják azt a véleményemet, hogy azokból a fiatalokból, akik nappalin tanulnak, és mellette dolgoznak, sokkal kitartóbb, az elképzeléseiket megvalósító, nehéz helyzetben is helytálló felelősségteljes felnőttek válnak. A nehézségek ellenére mégis buzdítom őket, hogy merjék vállalni ezt az életformát, hiszen a munkaerő-piaci verseny egyre fokozódik, és csak az igazán erősek lesznek képesek szép karriert befutni.
Bölcskei Mónika, HR tanácsadó
