A Pénzügyi és Számviteli Intézet, illetve tanszékei a gazdaságtudomány jelentős, a gyakorlati hasznosíthatóság, valamint a gazdálkodás üzleti szegmensének szempontjából is különösen fontos részterületeit képviselik.
Az Üzleti Információgazdálkodási és Módszertani Intézet - a Pénzügyi és Számviteli Intézet elődje- 2000. július 1-jén jött létre, múltja azonban távolabbra nyúlik vissza, jogelődjeinek meghatározó szerepe volt a miskolci közgazdász képzés indításában, a Gazdaságtudományi Kar megalapításában. A Számvitel és Statisztika Tanszék 1987-ben alakult meg a Pénzügyi Tanszék 1988-ban kezdte meg működését.
2016-ig a Pénzügy, a Számvitel, valamint az Üzleti Statisztika és Előrejelzés tanszékek működött az intézet keretein belül. Munkájuk során - hasonlóan a gazdálkodás gyakorlatához - a pénzügyi, a számviteli, a statisztikai, valamint az üzleti előrejelzéssel foglalkozó szakmai területek egymással jellemzően szoros egységet képező, kölcsönös hatásokat eredményező szegmensként jelennek meg. 2016. július 1.-től a Nemzetközi Pénzügy Tanszék csatlakozott a Pénzügy és Számvitel tanszékhez.
Tanszékeink a felsőfokú szakképzésben, az alap-, a mester-, valamint a doktori képzésben is jelentős oktatási feladatokat látnak el mind nappali, mind levelező formában megszervezett oktatásban, több karon. Az intézet a felsőfokú szakképzésben az informatikai statisztikus és gazdasági tervező, az alapképzésben a pénzügy-számvitel szak, a mesterképzésben a számvitel szak irányítását látja el.
Az intézet széleskörű szakmai kapcsolatrendszerre támaszkodva – többek között - a Magyar Könyvvizsgálói Kamarával, az Állami Számvevőszékkel, a Nemzeti Adó és Vámhivatallal, a Központi Statisztikai Hivatallal, a jelentős nemzetközi könyvvizsgáló cégekkel, valamint bankokkal, biztosítóintézetekkel együttműködve törekszik közös kutatásokra, oktatáshoz kötődő fejlesztésekre, a hallgatók szakmai gyakorlati lehetőségeinek bővítésére. Ennek támogatására jött létre az intézet tanirodája 2011-ben.
Az intézet oktatói az elméletileg megalapozott szakmai diszciplínák eredményeinek gyakorlati alkalmazásához kötődő ismeretek közvetítését tartják egyik meghatározó feladatuknak. Munkájukat a tudományos megalapozottság mellett a gyakorlatorientált probléma megközelítés, a szakszerűség, és változásokhoz történő rugalmas alkalmazkodás jellemzi.